Kocsánytalan tölgy (Quercus petraea)

Domb- és hegyvidékeink legjelentősebb fája, állományaink az Északi-Középhegységben a Börzsönytől a Zempléni-hegységig, a Pilisben, a Mecsekben, a dombos Marcaliháton, a Balatontól északra, valamint a nyugati határszélen vannak.

Elsőrendű fa, a 40 m-es magasságot is eléri, szabad állásban sem válik terebélyessé. Általában 80-100 éves koráig tartjuk fenn.

Gesztjében sok a csersav, s ezért nagyon tartós.

Sokoldalú. Elsőrendű dongafa, jó fűrészáru készül belőle.

Fehér akác (Robinia pseudoacacia)

A síkság és az enyhe dombvidékek fája, tartóssága miatt hazánk minden táján megtaláljuk. Erdeink legelterjedtebb fafaja, a hazai erdőterület csaknem 20%-át borítja akác.

Jó termőhelyen elsőrendű fává nő, a 30 m-es magasságot is eléri. Szabad állásban törzse erős ágakra bomlik, gyakran villásodó. Általában csak 28-30 évig tartjuk fenn.

Virágai 10-15 cm hosszú, lógó, fehér fürtöket alkotnak. Május végén, június elején virágoznak. A kellemes illatú virágok a legjelentősebb mézelők, melyek kedvező időben az egész koronát elborítják.

Felhasználása az utóbbi években tovább nőtt. Kemény, nehéz és tartós fája elsőrendű szőlőkaró, dongafa, gazdasági szerszámfa, épületfa és az egyik legkiválóbb tűzifa.